Kirúgás esetén gyógyír lehet a munkavállaló lelkének egy kellemes összegű végkielégítés. Sokszor azonban a munkavállalóknak fogalmuk sincs róla, hogy milyen szituációban van egyáltalán joguk a végkielégítéshez, és mekkora összegben, a munkáltatónak pedig természetesen esze ágában sincs fölvetni a témát.

A munkavállalónak akkor jár végkielégítés, ha a munkáltatója rendes felmondása, vagy pedig a jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg munkaviszonya. A végkielégítés alapja a meghatározott időtartamú munkaviszony, amelybe nem számítják bele a szabadságvesztés idejét, a közérdekű munkát, valamint a 30 napon túli fizetés nélküli szabadság idejét (ez utóbbi esetében kivételt képez a közeli hozzátartozó, vagy a 10 évnél fiatalabb gyermek gondozása és ápolása céljából igénybevett fizetés nélküli szabadság időtartama).
Mint a legtöbb dolognál, a végkielégítésnél is nagy kérdés, hogy mennyi az az annyi. Az alábbiakban leírjuk, hogy mekkora összegű végkielégítésre lehet jogosult:

minimum három év munkaviszony esetén egyhavi,
minimum öt év esetén kéthavi,
minimum tíz év esetén háromhavi,
minimum tizenöt év esetén négyhavi,
minimum húsz év esetén öthavi,
minimum huszonöt év esetén pedig hathavi átlagkereset összege.

Emellett, ha a munkavállaló munkaviszonya a (korkedvezményes) öregségi nyugdíjra való jogosultsága előtti 5 éven belül szűnik meg, akkor a fenti táblázat alapján járó összeghez hozzáadódik még háromhavi átlagkereset is. Emelt összegű végkielégítést minden munkavállaló életében csak egy alkalommal kaphat.